É L E T Ü N K  -   D Ö N T É S E I N K

  

 

 

Születésünkkor vállaltuk, hogy jelen leszünk ebben a világban mert, hogy dolgunk van itt. Bármilyen életet is élünk (bőség vagy nélkülözés, egészséges vagy beteg, stb.) ez mind az adott ember lelkének vállalása.

Ezt persze nagyon nehéz elhinni, hiszen józan emberi ésszel ki gondolná azt, hogy ő bizony nélkülözésben és betegen szeretne 70 évet leélni.

Pedig oka van annak, hogy ezt vállalta az adott ember-lélek a leszületése előtt.  Ám a kérdés mégis csak ott villódzik a szemünk előtt: Miért vállal valaki nehéz sorsot?

A válasz pedig: A megtapasztalások miatt, melyeket meg kell szereznünk emberként a földön, mert az élet sajátja a próbatétel. S ezt nagyon fontos, hogy megértse és elfogadja az ember. Igaz, hogy boldogságra teremtődtünk, de a feladatok sűrű szövevényén át.

Aki jól oldja meg az életfeladatait, annak bizony kijár a jutalomból is. [Ez ideális esetben a földi életben is így van. :)]

Születésünkkor mellénk teremtettek láthatatlan segítőink, az angyalok. Feladatunk része az is - lássuk be nem egyszerű -, hogy felismerjük őket, de ezt csak a lelkünkkel tehetjük, mert mint tudjuk fizikai testünk erre nem képes, csupán csak az érzéseink (intuíció, hatodik érzék).

Ők (angyali lények) azért vannak mellettünk, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül, vigyázzák lépteinket, amint képesek vagyunk létük elfogadására.

Ők pontosan tudják, hogy ott vagyunk jó helyen ahol éppen vagyunk.

S mi honnan tudjuk, hogy ez így van?

Onnan, hogy amint elfogadjuk és magunknak érezzük az életünk (nem akarunk mindenáron mások lenni, mást csinálni mint amit a lelkünk mélyén érzünk), ha elfogadjuk, hogy az a mi utunk, akkor egyszerűen megnyugszik a lelkünk, mert nem harcol többé önmagával (az egóval). Ugyanis a lelkünk tudja, hogy mi a feladatunk, az egónk az, ami mindenképp bele akar szólni, hogy mit csináljunk másképp, akár a megérzésünk, belső suggallatunk ellenére is.

Felmerült tágra nyitott értelmünkben az újabb kérdés: Mi végre a sok boldogtalan pillanat, a fájdalom?

A válasz: Ez is mind értünk van. Addig fájunk, amíg meg nem értjük, hogy leckét kaptunk az élettől és addig kell ismételnünk, míg rá nem jövünk, hogy a megoldás bennünk van, mindig is ott volt. Változnunk kell a szeretetben.

Amint elfogadja az ember a felismerést, hogy azt az életet kell élnie, amit él, szinte megváltozik minden. Amint belesímulunk és együttműködünk az adott helyzetünkkel, mindjárt elkezd kitisztulni az ég, és a dolgok egyre jobbra fordulnak.

És az angyalaid azt súgják: Tedd, ami a dolgod, ne kételkedj, ne kérdezd a miérteket, csak tedd a dolgod. Légy igazi önmagad, add a legtöbb szeretet, amit adni tudsz, (még akkor is ha ezt nem viszonozzák), mert nem marad el a „jutalmad”.

A viszonzás angyalai ugyanis csak arra várnak, hogy eljöjjön az ő idejük. És eljön!

Őrizzük meg a nyugalmunkat, a hitünket, és szívünkben a szeretetet. A végeremény miatt meg ne aggodalmaskodjunk, mert az gátolja az angyalok munkáját.

Fogadjuk el (ne beletörődjünk!), hogy ez az élet a saját életünk, a dolgok értünk vannak, és azt nyitott szívvel várjuk. Ez az igazi elfogadás.

Azt tudnunk kell, hogy az angyalok nem tudnak helyettünk cselekedni, nem oldhatnak meg helyettünk semmit. Ők csupán segítenek, irányt mutatnak, jeleket küldenek.

A mi dolgunk, hogy megtegyük azt amiért fizikai testbe vagyunk. Hiszen a cselekvés a földi élet lényege.

 

D Ö N T É S E I N K

 Az ember sokszor érzi: Áááááá, de rossz döntést hoztam!

Pedig ilyen nincs. Soha nem hozunk rossz döntést, csak utólag érezzük úgy (ha az egónk nem kívánatos változást tapasztal), hogy nem a megfelelő döntést hoztuk.

Pedig a „rossz döntéseinket” éppen azért hozzuk, mert akkor épp arra a leckére volt szükségünk, ugyanis megtapasztaljuk annak következményeit, s legközelebb tudni fogjuk, hogy melyik a jó választás.

De célja lehet az is, hogy az adott döntésünk következményeként olyan tapasztalatra tegyünk szert, ami a feladatunk beteljesítéséhez szükséges.

Amikor - magunk által deffiniáltan - hibás döntést hozunk, meg kell próbálni megkeresni annak magasabb értelmét. Ha nem keressük egy idő múlva úgy is szembejön velünk, s akkor csapunk a homlokunkra: Nahát, semmi nincs értelmetlenül vagy véletlenül!

Ez az amikor azt mondják a bölcsek: „Minden rosszban van valami jó.” vagy „Minden rosszban keresd meg a jót.”

Ne felejtsük: Minden ÉLET egy szépséges KALAND. Ha belesímulunk az élet karjaiba és együtt utazunk, akkor IGAZI CSODÁT ÉLHETÜNK ÁT!

Oldal: - Életünk - Döntéseink - ÚJ !
Angyal-fény-hozó - © 2008 - 2024 - angyalfenyhozo.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat