S Z É L E S R E   T Á R T  K A P U K

 

Feltehetjük a kérdést: Mi az a kapu? Milyen kapu?

A KAPU átjáró a dimenziók között. Bár ez valószínűleg olyan misztikusnak hangzik, olyan tudományos-fantasztikus izének, mesének a láthatatlan világról.  Azonban az ember eszébe ötlik akaratlanul is: Valaminek azért még is csak lennie kell...!

Isten egyesek számára túl megfoghatatlan azonban, hogy valamilyen rendező elv még is csak létezik az biztos, s ezen időről-időre sokan el is töprengünk.

Majd felötlik bennünk a „megoldás”: A VÉLETLENEK!    

Megannyi véletlen: Jó időben vagyunk jó helyen, épp a megfelelő időben jön az az ominózus telefonhívás, vagy éppen akkor találkozunk valakivel, amikor gondolunk rá, és így tovább, megannyi szerencsés/véletlen pillanat.

Ilyenkor azt gondolhatjuk: Hú, az ÉG velem van, szerencsés ember vagyok!  És ez így igaz, de nézzünk egy kicsit a véletlenek mögé.

Mi emberek szabad akarattal rendelkezünk, és azért születünk le, hogy ezt megtapasztaljuk. Eldönthetjük, hogy melyik útra lépünk, milyen életutat választunk. Bár eleinte a test igényeinek örömteli kielégítése az elsődleges célunk, ám egy idő után ráébredünk, észrevesszük, hogy a dolgok minden szálon összefüggenek, s úgy érezzük valaki/valami igazgatja ezt a világot. Ezt hívják tanulási folyamatnak, melynek eredményeként a tudatosságunk szintje emelkedik. 

Testünk csupán vivő anyag, melynek feladata a LÉNYEGET, AZ ÖRÖK SZELLEMET láthatóvá tenni.

Amikor már elég sokat tanultunk, A KAPU ELKEZD SZÉPEN KINYÍLNI! A KAPU, amely nem más, mint összekötő az egyén LELKE és a MINDEN TUDATOSSÁGA között.

 Megpróbálom nagyon leegyszerűsítve egy példával illusztrálni.

Amikor még gyermekek vagyunk - nagyon kevés tapasztalattal és tudással - a felnőttek nagyon okosnak és mindenttudónak tűnnek, mert szinte az összes kérdésünkre tudják a választ. Előre megmondják a gyermeküknek, hogy ha rálép egy ingatag kőre, annak bizony elesés lehet a vége, mert megtapasztalták az esetleges kimeneteleket. És ha ténylegesen bekövetkezik a „baleset”, akkor a gyermek csodálkozva áll: Jé, úgy lett, ahogy apa/anya mondta!

Pedig milyen egyszerű: A felnőtt összefüggésében látja az adott helyzetet, ezért meg tudja „jósolni” a helyzet lehetséges kimenetelét, amit a gyermek még nem tud felfogni, hiszen sem tapasztalata, sem az átlátó képessége nincs meg még hozzá. Azonban elindul egy tanulási folyamaton, melynek következtében esetleg 1 év múlva már a kistestvérét ő fogja figyelmeztetni hasonló helyzetben.

 Valahogy így van az ember is a lelki fejlődésében.

Sokat kell tapasztalnunk ahhoz, hogy egyszer csak megértsük - magasabb szinten meglássuk - az összefüggéseket, elfogadjuk, hogy bár szabad az akaratunk, mégis van valami magasabb erő, van valami más, az anyagi világnál sokkal magasabb szintű lét. Ezt sokan csupán ÉREZZÜK, mint mikor DEJAVU érzésünk van. Ilyenkor a szellemünk, a lelkünk villantja fel az „emlékeinket”.

Nem véletlen :), hogy amikor ebbe a fejlődési fázisba érkezünk, akkor már szinte tudatosan kezdjük el keresni azt a valamit, amitől – megmagyarázhatatlan módon - megnyugvást és boldogságot érzünk. Talán kissé meg is szeppenve a felismeréstől: Érzem, hogy valami kapocs van köztem és egy láthatatlan, megfoghatatlan erő között.

Amikor idáig eljutunk, általában úgynevezett spirituális válasz út elé érkezünk.

Az egyik lehetőség, választás (hiszen szabad az akaratunk) hagyjuk, hogy az egónk beledübörögje az arcunkba: Nincs más, csak TE (illetve ÉN!), nem létezik az amit nem tudsz megfogni, amit nem látsz, ami nem elégíti ki a tested vágyait. Az csak mese gyerekeknek. Legyél felnőtt és azonnal menj dolgozni, mert a testednek ellátásra van szüksége. Ne gondolkodj! Az nem tesz jót NEKEM!  És legyintve továbbmegyünk ezen az úton - némi hiányérzettel a szívünkben, picit talán egyedül érezve magunkat - összeszorított szájjal, makacs céltudatossággal újabb és újabb megszerzendő javak után kajtatva.

A másik lehetőség, a másik út: Lecsendesíted az egódat és átadod magad a gondolkodásnak (nem az agyalásnak!), meditálásnak. Megpróbálsz nyitottá válni és törekedni arra, hogy valami jobbat találj annál, mint amit látsz, mert érzed is egyre biztosabban, hogy van valami tökéletesebb, szeretettelibb, valami nem tárgyiasult boldogság, amit szinte már megértettél, de valahogy mégsem tudod megfogni a lényegét. Pedig keresed, de nagyon! És ez a belső késztetés indít el végül is afelé, hogy kezd kinyitni a LELKED KAPUJÁT, hogy meg tudjon érinteni az a vágyva-vágyott-várt CSODAVALAMI!

És MEGTAPASZTALOD. Először rövid ideig, majd ha több időt töltesz a Lelked ápolásában, mint a tested karbantartásával (az is fontos!), akkor egyszer csak rájössz: MÁR NEM VAGY MAGÁNYOS. A SOK-SOK SZERETET ÉS MÁSOK IRÁNTI TÖRŐDÉS, A TUDÁSOD ÁTADÁSA lesz számodra a természetes létezési forma. És akkor elkezdesz igazán ÉLNI!

S ha nyitva tartod ezt a LÉLEKKAPUT, ráébredsz, sosem vagy egyedül, mindig védelem alatt álsz. Sosem leszel magányos, mert tudod honnan származol. Onnan, ahol árad az ősi nyugalom, a biztonság és a szeretet, ahol minden lélek egy.

Emberként megadatott a választás lehetősége. Rajtunk áll, hogy mit teszünk.

Egy dolgot azonban soha nem szabad elfelejtenünk: Földi életünk célja a tanulás, a tapasztalatok szerzése és a vállalt feladataink teljesítése. És ha nem is sikerül, arra mindenképp törekednünk kell, hogy cselekedeteinket és gondolatainkat a szeretetet, a mások iránti tisztelet és/vagy megértést vezérelje.

Ám mindezen közben jó, ha megpróbáljuk SZÉLESRE TÁRNI A KAPUT.

  

 

Oldal: - Szélesre tárt kapu - ÚJ!
Angyal-fény-hozó - © 2008 - 2024 - angyalfenyhozo.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat