Fiatal koromban végtelenül idegesítettek a tanmesék, bár a meséket nagyon szerettem. Nem értettem miért kell egy látszólag elvont történetben leírni azt, amit egyszerűen, hétköznapi nyelven is el lehet mondani egy gyereknek, egy fiatal felnőtt számára. Mitért kell ezt bonyolítani?!
Már édesanyaként jöttem rá, hogy milyen hasznosak is a mesék, a tanmesék, és nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is. Sok nehéz helyzetben jutott eszembe egy-egy tanmese, ami valahogy átsegített az adott problémán. Volt, hogy a humor, volt, hogy a mély gondolatok lendítettek tova azon a ponton, ahol tanácstalanul toporogtam (képletesen és ténylegesen is!).
Fontosnak tartom azonban elmodnani, hogy az internet segítségével sokak részére mostanság eljuttatott félelemgenerálás eszközéül választott tanmeséket - hogy finoman fogalmazzak! - igen csak bosszantónak tartom, mert nem azt a funkciót töltik be, mint amire ez a műfaj hivatott.
Bízom benne, hogy az általam összeszedett tanmesék elérik a céljukat: elgondolkodtatnak vagy megmosolyogtatnak, és egy-egy helyzet megértéséhez, megoldásához segítséget nyújtanak.
Jó olvasást kívánok. :)
Mária Ilona Zita fénymunkás