Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton.
Közben két sor lábnyomot látott egymás mellett haladva.
A sajátját, és az Úrét…
Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra, és ekkor észrevette, hogy az út folyamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható.
Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.
Bántotta a dolog, és megkérdezte az Urat :
- Uram, te megígérted, hogyha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, te mindig velem jársz életem útjain.
De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább szükségem volt rád.
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem, én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatásod idején, amikor úgy szenvedtél, akkor valóban csak egyetlen sor lábnyomot láthattál. Az enyémet.

http://www.tanmesek.abbcenter.com

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat