A sötét oldal és teremtményei

A régebbi ószövetségi hagyomány szerint a Sátán valójában nem az Isten ellensége, hanem az Ő szolgálatában áll, mint az emberek vádlója az Isten ítélőszéke előtt (Zak 3,1; 1Krón 21,1; Zsolt 109,6). Ennek megfelelően bejáratos az Isten országába, ahol egyezséget, fogadást köt az Istennel az emberek lelkére.  Az Isten ad némi mozgásteret a Sátán működésének, és csak az anyagi világ feletti rendelkezést engedélyezi az ítélet napjáig.

(Egyes vélemények szerint Lucifer "letaszíttatása" után vált sátánná (jelentése: vádló), más vélekedés szerint a Sátán nem azonos a Fényhozóval (Luciferrel),  valamint egyikük sem azonos az ördöggel.

Nehéz ebben a témában világosan látni. Egy biztos azonban, hogy a sötét oldal szintén rendelkezik egy nagy hatalmú vezetővel, akit nyugodtan nevezhetünk akár Sátánnak,  vagyis: vádlónak.)

A sátán

A sátán gyakorlatilag az összes nagy vallásban (kereszténység, júdaizmus, iszlám) megjelenik.

A sátán  alakja azonban mindig kiemelkedő szerepet töltött be a keresztény teológiában. A középkorban a sátán ábrázolását gyakran használták arra, hogy riogassák és félelemben tartsák az írástudatlan embereket, fegyelmezzék a gyerekeket.  Kecskebak alakúnak, szarvakkal és villa alakú farokkal is ábrázolták, amint egy háromágú vasvillát tart. Ezek a rajzok nem a Biblián alapultak, hanem Pán és Dionüszosz ókori görög istenek hasonmásai voltak, illetve a különféle pogány állatmaszkos szertartások hagyományaiból táplálkoztak.

Számos középkori irodalmi műben – így például Dante: Isteni színjátékában – a sátán neve Lucifer volt. Ennek alapja az Ószövetségben szereplő történet a Hajnalcsillag  (Lucifer) bukásáról ( Ézsiás könyve 14:12), akit a sátánnal azonosítottak.

Az újkori irodalomban a sátán mint semleges vagy pozitív figura is megjelent. Madách Imre műve, Az ember tragédiája az isteni és emberi világrend hideg, velejéig racionális és cinikus kritikusának ábrázolja a sátánt (Lucifer), akinek lázadása azonban kezdettől fogva szerepel az isteni tervben, és a tervben való állandó kételkedése is csak előbbre viszi a világot a terv beteljesülése felé.

Mihail Bulgakov regényében,  a Mester és Margarita-ban Woland professzor néven bemutatkozó sátán „a világ szemetének őre és ura”. Míg Isten a fény és jóság birodalmának irányítója, addig a sátán a maga külön világán uralkodik (inkább ennek része a földi világ is), a sötétségen, mágián és bűnön. A bűn azonban alapvetően nem tőle származik, sőt az ő feladata ítélni és büntetni a nála gyakran sokkal sátánibb, szabad akaratukból gonosz embereket, különösen azok halála után.

A mai filművészetben is jelentős szerepet kap a sátán emberközelibb, realisztikusabb ábrázolása pl.: Az ördög ügyvédje, Rosemary gyermeke, Az ördögűző,  A kilencedik kapu, Letaszítva, Constantine - A démonvadász, stb.

Gonosz angyalok

Gonosz angyaloknak azokat nevezik, akik  lázadásuk miatt - Luciferrel együtt - letaszíttatásra kerültek a mennyből .

Az ő feladatuk éppen ellentéte a fényangyalok (jó angyalok) feladatának, vagyis ők az embereknek nehézségeket, rosszat  okoznak. Hasonlóan a démonokhoz, azonban a démonok alantasabb lények a rossz angyaloknál, s a hierachiában alattuk állnak.

Démonok

A "démon" eredetileg istent jelentett (görögül: δαίμων). Később az isteneknél alacsonyabb, de az embereknél magasabbrendű lényeket jelöltek velük.

Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk a démonokkal  pl.: az ókori egyiptomiaknál, a perzsáknál, a zsidóknál is.

A Biblia a démonokat nem mitikus, hanem létező, de láthatatlan lényekként mutatja be.

A démonok olyan szellemi lények, akik a Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Testük nincs, földközelben élnek, és legfőbb céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák.

Az emberek ártó szellemeknek tartják a démonokat, melyek mindenki  számára rosszat akarnak és addig nem nyugszanak amíg el nem érik  céljaikat.

A pokol

Lucifer "lázadásának" következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy gigantikus szellemi harc kezdődött "Isten királysága" és "Sátán királysága" között. De ezeket az elnevezéseket az embereket adták nekik, a valóságban több milliárd  dimenzió létezik ezek közül az egyik az "angyalok" dimenziója a "mennyország", a másik az "ördögök" , a "pokol" dimenziója.

Az apostatált kereszténység gyakran hozza összefüggésbe a poklot a bűntetés és gyötrelem elképzelésével. Ez éles ellentétben van a Biblia tanításával a pokolról (sírgödörről). "Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk" (Zsolt.49:15), ez magában foglalja, hogy a halál birodalma a békés feledés helye.

Isten egyik alapelve, hogy a bűn büntetése a halál (Róm.6:23; 8:13; Jak.1:15), mely a teljes öntudatlanság állapota. A bűn teljes megsemmisülést eredményez, nem pedig egy örökké tartó gyötrelmet (Mt.21:41; 22:7; Mk.12:9; Jak.4:12).

Én hiszek abban, hogy Isten megbocsájtó. Nem tudom elképzelni, hogy olyan bűntetést szabott volna ki az emberre, mint a némely egyház által megfestett tüzes pokol. Hiszem azt is, hogy az ártó lények, szellemek, démonok valóban léteznek, azonban rajtunk múlik, hogy mit engedünk magunkhoz közel. Ha a pozitív gondolatainkkal képesek vagyunk csodákat tenni a saját életünkben, akkor ez ugyanígy érvényes a negatív gondolatokra is. Vagyis, ha gyűlölködő, ártalmas gondolatokkal mérgezi valaki az elméjét, az előbb-utóbb a saját lelkét is megmérgezi. Kis történet. Több, mit tíz évvel ezelőtt  elég behatóan foglalkoztam a mágiával, és annak is a rosszabbik változatával, a fekete mágiával. Sajnos nem csak érdeklődtem, hanem használtam is, mert a lelkem tele volt akkoriban mindenféle bántó, ön- és másokat "romboló"  érzelmekkel, gondolatokkal. Egy nap kezembe került egy nagyon komoly könyv a fekete mágiával kapcsolatosan. Napokon keresztül több órát ültem kezemben a könyvvel és éreztem a zsigereimben, ha ezt a könyvet most kinyitom, valami megváltoztathatatlan dolog fog történni az életemmel. Azt is éreztem, hogy valami nagyon nem jó fog történni, ezért legyőzve a kísértést nem olvastam bele a könyvbe. Akkor már valahogy utat tört a lelkem felé a védőangyalom, s így fennhangon kimondtam:  "Én nem akarom szolgálni a sötétséget, én az Istent és az  angyalokat akarom szolgálni. Kérlek Uram, távolítsd el a gonoszokat tőlem, és védj meg tőlük örökre!" Aznap éjjel azt "álmodtam" (?!), hogy az ablakomon egy sereg démoni lény akar betörni, de néhány  angyal ott áll előttük, ragyogó fehér fényt árasztva maguk körül és a démoni lények nem tudnak rajtuk áttörni. Tudtam, hogy értem (a lelkemért) jönnek és iszonyatosan rettegtem, ám mikor láttam, hogy az angyalok megvédenek és nem tudnak nekem ártani a sötét lények, valami megnyugvás lett rajtam úrrá. Nem tudom igazán megfogalmazni azt az érzést, de tudtam, hogy attól az éjszakától kezdve engem most már mindig megvédenek az angyalok. A könyvet visszaadtam a tulajdonosnak, és soha többé nem foglalkoztam semmilyen mágiával. Hiszem, hogy az ember valamilyen módon mindig válasz út elé kerül, s valójában a mi döntésünk, hogy megkűzdünk-e (segítséggel vagy anélkül) a démonainkkal, vagy pedig átadjuk magunkat nekik.

Oldal: - A sötét oldal teremtményei
Angyal-fény-hozó - © 2008 - 2024 - angyalfenyhozo.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat