E G Y E D Ü L ?   M A G Á N Y O S A N  ?

 

 

A Lélek és Egó kapcsolatánál elidőznék még egy kicsit. (Előzmény: Egó és Lélek  és a Lélek és Egó párbeszéde menüpont)

 Amikor az ember belép a földi szférába (leszületik) anyagi testet öltve – a védőangyalunk mellé – kapunk egy segítőt, akit úgy hívnak: EGÓ. Ő azért van, hogy védje fizikai valóságunkat, életben tartson, hogy feladatainkat el tudjuk látni.  Ez rendben is van, énünk fontos tartozéka, életben tartónk. Ha nem lenne egónk, nem lennénk képesek elfutni, ha kővel dobálnak, mindent elhinnénk, amit mondanánk, vagy mindent odaadnánk amit kérnek. Szóval, buta naiv lelkek lennénk.

Az egó azonban egyben el is szakít forrásunktól, ezért leszünk magányosak. 

A magány rossz érzés, és megítélésem szerint senki nincs a földön, aki szívesen él magányosan (nem egyedül!), mégis nagyon sokan élnek így.

Magányosan az él, aki haragot táplál, aki féltékeny, aki sértődékeny, megbántott, fél, aki figyelmetlen, lehangolt, dühös, agresszív, szorongó.   Ez a sok negatív érzés mind elszakítja az embert önmagától, saját lényegétől. Elszakítva a forrástól - melyből a lélek táplálkozik -, elmagányosodik az ember lelke, ami maga után vonja, hogy egyre több negatív érzést kezd „dédelgetni” az egó közreműködésével. Az ilyen ember az egójával él szoros barátságban, s valóságos világát lezárt kapuval őrzi jó erősen.

Hogy miért válik magányossá az ember ebben a helyzetben? Azért mert a belső világ ekkor nem ér el hozzá. Az angyalok (védő és segítő) ugyanis csak akkor tudnak megérinteni, segíteni, ha kinyitjuk számukra a kaput (lélek átjárót). A negatív érzések mindegyike bezárja ezt az ominózus kaput.

Felmerülhet az emberben, hogy miért jó neki, ha nyitva hagyja ezt a kaput?

A válasz egyszerű: ez az átjáró (kapu) vezet oda, illetve köt össze azzal a „hellyel” bennünket, ahol minden lélek egy, ahol nincs kiszakítva a lélek és magányra kárhóztatva emberi testve szorítva, s amellyel kapcsolatot tartva az ember egyénként is érzi, hogy része egy tökéletes egésznek.

Keserű-szép az emberi küldetés. Szétválva egymástól (együttes lélek), "egyedül" kell megtapasztalnunk a fizikai lét minden szépségét és gyötrelmét és teljesítenünk a leszületésünkkor vállalt feladatot.

Azonban egyénként is tudnunk, éreznünk kell (!) nem vagyunk magányra ítéltetve, vannak segítőink. Nyitott lélekkel, boldogan kell megélnünk azt a csodát, amit - általánosságban mi emberek - ÉLETNEK nevezünk.

Ám mindehhez elengedhetetlen, hogy SZÉLESRE TÁRJUK A KAPUT.

 

 

Oldal: - Egyedül / magányosan? - ÚJ!
Angyal-fény-hozó - © 2008 - 2024 - angyalfenyhozo.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat