GONDOLATOK
Időről időre minden embernek szüksége van arra, hogy gondolataiba mélyüljön. Én aránylag rendszeresen töprengek egy-egy fejemben felötlő, esetenként más által „elejlett” vagy leirt gondolaton.
Egy időben rendszeresen olvastam keleti bölcseket, majd később filozófiai tanulmányaim miatt immáron kötelezően próbáltam meg értelmezni a nyugati és keleti filozófusok gondolatait. Egy idő után - legnagyobb meglepődésemre - egészen más észjárással kezdtem el gondolkodni az élet mindennapi dolgairól is.
Ekkor jöttem rá, hogy minden ember rendelkezik egyfajta belső töprengés-kényszerrel, mellyel nem csak az élete menetét, hanem igen sok esetben a lelki fejlődését is elősegiti akarva-akaratlanul is.
Az elmúlt évben jó néhány Wass Albert könyvet olvastam, amelyekben a székely emberek egyszerűsége, természetközelisége és bölcsessége került megfogalmazásra, amik sokszor megnevettettek, sűrűn megmelengették a szívemet, ám nem ritkán az is megesett, hogy elszomoritottak. A legfőbb eredménye mégis az lett e csodás író regényeinek, hogy valami más, valami tisztább gondolkodás, nézelődés lett urrá rajtam. Újra meghallottam a hópelyhek vattatáncát, megláttam a szitakötők észtvesztő szépsgű színorgiáját, és újra éreztem az orgonák illatmámorát budapest opálfüstös utcáján.
Az jutott eszembe így 2013. január elején, hogy kisebb-nagyobb időközönként olyan gondolatokat osztok meg veled Tisztelt Olvasó, melyek szerintem figyelmedre is számot tarthatnak, mert olyan igazságokat, bölcsességeket vagy csupán kedvességet foglal magába, melyek - reményeim szerint - megérintik a szívet, lelket, az emberi mivoltot.
Időnként veszem a bátorságot és fűzök egy-egy idézethez, gondolathoz saját megjegyzést.
Előre is köszönöm kedves olvasó, hogy e lélekutazásban velem tartasz.
Mária Ilona Zita fénymunkás