A farkas és a rózsa
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta - Milyen kecses!
Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű! - mondta a páva . - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű. - Hát, hogy néz ez ki?!
- Mind ilyenek vagytok. - gondolta a farkas a fák közül. - Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót.
A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka. - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya, - röfögte a vaddisznó - és ráadásul útban van!
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre.
- Hát nem látjátok, hogy fáj neki? - gondolta a farkas. - Miért kell bántani?!
- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve. - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek, - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka . - Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.